Van egy kérdés, ami miatt a 17-24 éves korosztály különösen közel áll a szívemhez. Ez pedig a következő: mikor akarsz karriert építeni, ha nem a húszas és harmincas éveidben? Mire is várnál? Tapasztalataim szerint, ahogy közeleg az érettségi, továbbtanulás és/vagy a munka, annál komolyabban veszik a tanulók az életüket. Közel vannak a nagybetűs, áhított felnőttkorhoz, alig várják, hogy otthagyják a sulit, és felnőttként éljenek. Igen ám, de amikor kikerülnek a nagybetűs életbe, rengeteg olyan dologgal szembesülnek, amit az iskola nem tanított meg nekik.
Hogyan öltözzünk fel egy állásinterjúra? Milyen kérdések fognak elhangzani? Milyen válaszokat adjunk vagy ne adjunk? Mik az alapvető etikett szabályok? Hogyan alkossunk célokat? Alkalmazottként és vállalkozóként mik várnak ránk? Hol nyissunk folyószámlát? Alapvető pénzügyi ismeretek hiányában kik és hogy próbálnak minket levadászni? Hogyan takarítsak meg, hol takarítsak meg? Hogyan legyen önbizalmam és önbecsülésem? Hatékonyan hogyan tudjak kommunikálni? A komfortzónámból hogyan tudok kilépni? A megálmodott életemet hogyan is tudom elérni?
Olyan jó, hogy tudjuk a periódudos rendszert, tudunk deriválni stb... de mire megyünk vele, hol tudjuk ezeket egyáltalán alkalmazni? Ha az őszinte véleményedre lennék kíváncsi, ugye te is fontosabbnak találnád azokat a kérdéseket, amiket az iskola nem mindig tanít, és az életben hatalmas szükséged lesz rá? Ez az oka annak, hogy imádok a sulikban oktatni, mert csillogó szemekkel találkozom, akik valóban szeretnének fejlődni! Hatalmas vízióm, hogy a lehető legtöbb iskolában találkozzam a diákokkal és a filozófiám megoszthassam velük. Sok évet tudnak megspórolni azok, akik idejében elkezdik komolyan venni az életüket, és nem tartják cikinek azt, hogy vannak céljaik, vágyaik, és ezt ki is merik jelenteni. Ha valakinek megvan a miértje, már csak a hogyan hiányzik! Ne feledd, pár éven belül kulcspozíciót tölthetsz be bármelyik cégnél! Amelyiknél csak akarod, akár a sajátodénál is. Csak egy kérdés van: akarod-e?
Tanárként betekintést nyertem az iskolai folyamatokba. Ami feltűnt, hogy sokan vannak, akik csak bemennek, leoktatják amit a tanmenet tartalmaz és ennyi. Vannak pedagógusok is, akik szeretik a szakmájukat és mindent megtesznek a tanulókért. Ha inkább pedagógusokkal találkozunk, akkor az mindenképp üdvözítő.
A magyar iskolarendszer sok esetben „bólogató” alkalmazottakat nevel, az emberből kiírtja a kreativitást, önállóságot, ambíciót. Aki nagyban mer gondolkodni, kinézik a többiek… és amire megcsináljuk az érettségit, már szinte valós célokkal sem rendelkezünk. Édesanyám, aki mindig a legjobbat akarta nekem, sokszor mondta: tanulj szorgalmasan, szerezz jó jegyeket, menj egyetemre/főiskolára és ha lesz diplomád, akkor lesz jó állásod! Ezt akkor elhittem, mert nem tudtam mi a valóság. Nem mondom el, inkább megkérdezem: tényleg lesz jó állásom, ha lesz diplomám? Valóban így van? Szerinted hány diplomás munkanélküli van, illetve hány diplomás ember, akinek nincs jó élete? Kérlek, ne érts félre: szerezz diplomát, nem akarlak lebeszélni róla, csak ne légy annyira naiv, hogy azt hiszed, hogy ezután csak a szép dolgok várnak rád az életben!
Az emberek egy dolgot felejtenek el: nem a papírjaikért fizetik meg őket, hanem a bennük lévő tudás miatt… Ez nagyon fontos: bárhová mész, azonnal kiderül, hogy mit tudsz. Lehet egy ideig színészkedni, de a tudásodról számot fogsz adni a munkahelyeden. A legjobb tanácsom: gyarapítsd a tudásod, és ne siettesd a dolgokat! Jönnek, amikor jönniük kell.
Az egyetlen dolog amire tudsz építeni, ami biztos az életben: a tudásod.
Van-e biztos munkahely a mai Magyarországon, a mai világban?
Tény: az emberek pénzügyi biztonságot szeretnének, amit összekevernek a munkahelyi biztonsággal. Mi van akkor, ha van egy jó állásod, jó fizetéssel, és kapsz egy főnököt, aki nem tud elviselni téged, és megválnak tőled? Ez anyagi biztonság, vagy munkahelyi biztonság?
Az ok, amiért az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók gyakran veszítenek az üzlettulajdonosokkal és befektetőkkel szemben az nem más, mint, hogy egyénként játszanak egy egész csapattal szemben. Az iskolarendszer már nagyon kiskortól kezdődően beleneveli ezt a fajta hátrányt a gyerekekbe. Jó példa erre az, hogy a diákoknak önállóan kell a teszteket megoldaniuk. Ha pedig megpróbálnak mégis segítséget kérni, akkor azt már puskázásnak hívják. Az üzleti életben azonban pont fordítva van, az üzletemberek csak akkor lesznek sikeresek, ha együttműködnek a teszt ideje alatt … és az üzleti világban bizony minden nap tesztnapnak számít. A gazdagok csapatának a tagjai a könyvelők, az ügyvédek, a brókerek, a pénzügyi tanácsadók, a biztosítási ügynökök és a bankárak. Amikor döntést hoznak, azt a csapatukkal közösen teszik.